2010
Januárban bemutatott lófaj:
Akhal Teke(lásd:szöveg alatti kép)
Könnyü megismerni, mert ragyogó aranyszíne van. Legfeljebb a farkán és a lábain sötétebb a szőr. Őshazája Türkemisztán. Az ottani mostoha körülményekhez alkalmazkodott. Szilaj, nehéz természetű, viszont rettenetesen strapabíró és nem válogatós. Megeszi a tojást és a birkazsírt is (de ne adjunk neki direkt ilyen ,,ételeket"). Egy nap alatt akár 150 kilométeres táv megtételére is alkalmas. Közepes termete, s rendkívül merész és szeszélyes a természete. Metálos színe miatt kezd divatba jönni Európában is.
Februárban bemutatott lófaj:
Amerikai hátas(lásd:szöveg alatti kép)
Megtermett, jó kiállású és szép ló Amerikában. A laikus közönség vele találkozik a leggyakrabban, hiszen állandó szereplő a szórakoztató parkokban és ünnepi rendezvényeken. Ezt jólelkének, nemes jellemének és egy kölönleges képességének köszönheti. A különleges képesség egy járásmód, amit rackolásnak neveznek. Járás közben a ló magasra emeli a lábát és egy pillanatra megtartja a levegőben és csak ezután teszi le a földre. Büszke és pompás. Nemcsak őt szeretik, ő is nagyon kedveli a társaságot.
Márciusban bemutatott lófaj:
Andalúziai(lásd:szöveg alatti képek)
Spanyolország leghíresebb lófajtája. Maga a megtestesült szürke elegancia. Nyúlánk és szép formájú. Járása utánozhatatlan. A lábait szinte szügyig felemeli és kanalazva teszi vissza a földre. Külemme és járása miatt az isten is parádés lónak teremtette. Mindig is arra használták és még ma is. A felvonulások és a lovas ünnepélyek elengedhetetlen tartozéka. A bikaviodorok is ilyen hátára pattanak fel, ha végeztek a bikával és ünnepeltetni akarják magukat. Minden szép ló öse, a lipicainak és valamennyi mai amerikai fajtának. Jellegzetessége a selymes, hullámos és dús sörénye és farokszöre.
Áprilisban bemutatott lófaj:
Anglo-Arab(lásd: szöveg alatti kép)
Versenyló és vadászatokta használt lófajta Európában. Az arab és a telivér keresztezéséből állították elő a tenyésztők, számos országban az akadályversenyeken csak ilyen lovakat lovagolnak. Magas ló, a tiszta szőrszínek jellemzik. Jelleme is alkalmassá teszi a sokrétű használatra: bátor, ugyanakkor jólelkű ló.
Májusban bemutatott lófaj:
Anglonormann(lásd: szöveg alatti kép)
Francia hátasló, nemes ősökkel. Dél-Franciaországba még a mór uralom idején került, többször is csaknem kihalt, mai formáját az angol telivérrel történő keresztezéssel nyerte el. Karcsú, magas, izmos ló, szemei távol ülenek, fülei hosszúak. Melegvérű, elegáns mozgású, kiválóan tud ugrani. Jámbor a természete, ezért tökéletes hátasló. De nagy az állóképessége is, így munkalónak is kiváló, Főként kocsilóként állja meg a helyét. Leggyakoribb színe a sárga.
Szeptemberben bemutatott lófaj:
Angol telivér(lásd: szöveg alatti kép)
A világon a legjobb versenyló. Lóverseny szinte sehol nincs nélküle. A győzteseket pároztatták, így fokozták az utód gyorsaságát. Középtávon verhetetlen. Széles mellkasú, nagy tüdejű, elegánd kinézetű, karcsú. Leggyakoribb színe a pej, de minden más színben is előfordul. Szívóssága és állóképessége csodálatra méltó. Bátor és kitartó, ezért ugratásra és terepversenyekre is gyakran használják. A megszállott lóverseny angolok alig 300 éve tenyésztették ki úgy, hogy a korábban versenyzésre használt pónijaikat keresztezték arab telivérekkel. Minden valamire való angol telivér még ma is kitud mutatni az ükrokonok között legalább egy arab mént.
Forrás: Képes paci lexikon